Csupán képzeletem,és elmém játéka.
Versem,prózám, több részből fog állni.
Egyedül árválkodni,remélem nem fog sokáig.
Minden tiszteletemmel, kérlek kedves olvasó!
Várj és remélj,jobbat vagy rosszabbat .
Potsubay Tamás "
Első rész
Mikor először láttalak, még a magány kolostorában laktam.
Mertem hinni, sorsom ennél már nem lehet mostohább.
Hiszen tudtam, üdvöm jelzi majd egy óra.
Minek hangjában, te majd ott vagy.
Emlékszem esett, és fejem nagy bánat nyomta!
Siettem oda, ahol csak a nyomor balladái viselik érzéseim.
Kicsiny utcám szögletén, ahol a madár is csak halni járt.
De te ott táncoltál, szűzen és mezítelenül
Látványod, olyan volt mint egy füstölő
Illata megrészegített, búval telt főm félre libbent.
Nem hittem szememnek, hiszen azt hittem álmodom!
Valaki netán , főmre mért egy pontos ütést,és a földre estem?
És csak elmém játszik velem, akár a macska az egérrel.
Hát álom lenne, kitudja?
De bárhogyan is legyen, búval telt arcom újra mosolyra akadt.
