Talán a sors játszik veled bűnös játékot

tudom, nehéz csalódni minden nap

emberekben, kik hátra hagynak benned valamit,

képeket, miken ezerféle képpen, mosollyal az arcon

fogadnak hűséget vakon szempárodnak, 

és még is távoznak a szóval, mi annyit jelentett 

szeretni foglak, de csak egy ideig 

Talán a sors játszik veled bűnös játékot

s végül koporsóba teszi tested 

úgy, hogy tudod van aki más, 

van aki szerettet volna,

míg a sors nem teszi tested és lelked a túlvilágra 

Bevallom dermesztő a kép, mi lelkedben fogant 

De az esély addig is ott honol az időben,

mert míg el nem távozol esély mindenre van, 

s a kitartás mi szavaimban rejlik

hiszed vagy sem, neked is erőt add majd 

Férfit teremt

Múzsa teremti a férfit ! 

Emlékszem, már láttalak! 

Nagyon régen és nagyon messze, de még milyen messze!

Nem tudtam a neved, talán nem is volt neked.

De emlékszem, hogy akkor milyen szomorúan .

Váltam el tőled, és láttalak utoljára! 

Évek sétáltak el és engedték el kezem. 

Emlékeimből, bocsáss meg nekem szívem, de lassan elfakultál

Arcképed az álmaimban, lassan elhomályosodott.

Fénylő hajad, bársonyos vállaid íve, elsuhant.

Bevallom bánom, hogy akkor nem rohantam utánad! 

Ragadtalak volna el, az élét sötét erdejéből! 

Mert most, újra izgatottam ejtem a neved ki.

Egyre jobban reszketek, tekinteted láttán.

Mert már tudom, te vagy a sokból az az egy! 

Ki ifjúságom bolondságából, férfit teremthet!

Hidd el nekem szívem, nincs minden veszve! 

Mert ami egy kicsit is elveszett, most újra érzem! 

Újra itt vagy velem, és újra itt élsz bennem! 

Minden nem hozzád szólt szavamban.

Minden levelemben, mit nem mert kezem elengedni.

Az egész életemben, mit nélküled éltem! 

Örök hódolattal !