Boldog voltam,és ezt e percig becsülöm
pedig lelkem minden vágya,némán húzódik a sarokban
lelkem ismét egymagában beszélget a csöndben
s komor órám ott falon,ismét megállva díszeleg
Remegek,mert már kályhám lángja nem melegít
Ajkamat a szerelem,többé nem perzseli
Csak a kín,mi élvezettel harapja szét
forrasztó forróság mi elmémet ,örök kárhozatra inti
Verseimet nem bánom,hiszen szavaim nem koholtak
Életemben és halálomban,senki meg nem vádolhat Tiszta szavakkal mondom, hogy szeretlek és foglak is
Még ha most,gyűlölök mindent,mit életnek nevezek
Mert tudom,jajgatni fogok minden éjjel
mikor majd a magány gázol át a szívemen
De álmodni fogok veled,rólad
Ott is remegve ejtem majd, eléd lelkemet
Szívem hallgasd meg majd kérlek,kopogni fog mindig a nevedre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése