Zene

Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vágy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vágy. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 3., hétfő

Szeretlek és foglak is




Boldog voltam,és ezt e percig becsülöm
pedig lelkem minden vágya,némán húzódik a sarokban
lelkem ismét egymagában beszélget a csöndben
s komor órám ott falon,ismét megállva díszeleg

Remegek,mert már kályhám lángja nem melegít
Ajkamat a szerelem,többé nem perzseli
Csak a kín,mi élvezettel harapja szét
forrasztó forróság mi elmémet ,örök kárhozatra inti


Verseimet nem bánom,hiszen szavaim nem koholtak
Életemben és halálomban,senki meg nem vádolhat
Tiszta szavakkal mondom, hogy szeretlek és foglak is
Még ha most,gyűlölök mindent,mit életnek nevezek

Mert tudom,jajgatni fogok minden éjjel
mikor majd a magány gázol át a szívemen
De álmodni fogok veled,rólad
Ott is remegve ejtem majd, eléd lelkemet
Szívem hallgasd meg majd kérlek,kopogni fog mindig a nevedre 





2014. január 31., péntek

Felizgat a gondolat.





Ágyamban fekszek mezítelenül.
Nincs, ki vágyamat oltaná.
Ki tüzes sóhajomat.
Csókjaival megfojtaná.

Felizgat a gondolat.
Ahogy a bőröd hozzám ér.
Simítod hasam
Majd ajkaddal combomat

Kívánom az érintésed
Bőröd, szád és a nyelvedet
Kívánom a nedvességed
Mit úgy ízlelnék

A vágy már éget
S remélem, te is akarod
Hogy kéjes, kemény dárdám,
Testedben, mélyen lüktessen.

Kérlek, legyél ma velem.
Hagy teperjelek le.
Nyelvemmel ízleljem nektárod.
Hagy hatoljak beléd vadul.
Vagy lassan, ahogy csak akarod.

Csókolni akarlak ott, ahol elpirulsz



Szeretnék szeretkezni veled
Vadul, hangosan suttogni, a te neved
Elvenni örökre, minden meglévő eszed
Érezni a bőrömön, csöppnyi kis kezed

Csókolni akarlak ott ,ahol elpirulsz
A gyönyörnek áldozni, minden éjjel
Felakarom fedni minden pajzán vágyad
Elűzni mindent, min elméd szenved

Akarom az ajkad
Bőröd bársonyos bársonyát
Hajad megbabonázó illatát
Látni szemed, mikor élvezel
Hallani akarom szíved felajzottságát
Érezni a lüktető vágyad
Elérni a csúcsokat
Majd karjaidban zuhanni a mélybe. 

szűnjön meg minden zaj
Jöjjön sötét a világra
Homályba vágyom, hiszen ott talállak
Mert ott érzem majd tested forró csókját

2014. január 4., szombat

Szeretlek






Szavaimat koldulóm minden elhagyott utca sarkán
Mert tudom, mostan másnak kellene jönni
Olyan Férfiúnak ki, szebbet tudd nálam közölni
Ki nem dadog akkor, mikor szemed rá vetül


Dicsérlek hát kedvesem, halálom napjáig
Mert a te személyed, a szívemből kiszakadt vágy
Halljad hát hálám, mert trombiták szava szól
Mikor csönd van, és csak rád, gondolok


Hódolok hát neked, elhunyt művészek álmaival
Mert múzsámként írok én most te hozzád
De csókommal ölellek este az alkonyban
Karjaimmal dédelgetlek minden hajnalomban


Bocsásson meg hát nekem a valóság
Mert tündöklő fényed, mi lelkemnek földöntúli
Szebben, és lelkesebben soraim végére se tudok leírni
Méltó gondolatot, mi felérne veled


Csak annyit tudok még tenni, hogy ezt az érzést
Mit irántad érzek, csupa nagybetűvel szedem
Szeretlek !!!

2013. november 30., szombat

Férfit teremt



Múzsa teremti a férfit ! 


Emlékszem, már láttalak! 

Nagyon régen és nagyon messze, de még milyen messze!
Nem tudtam a neved, talán nem is volt neked.
De emlékszem, hogy akkor milyen szomorúan .
Váltam el tőled, és láttalak utoljára! 


Évek sétáltak el és engedték el kezem. 
Emlékeimből, bocsáss meg nekem szívem, de lassan elfakultál
Arcképed az álmaimban, lassan elhomályosodott.
Fénylő hajad, bársonyos vállaid íve, elsuhant.
Bevallom bánom, hogy akkor nem rohantam utánad! 
Ragadtalak volna el, az élét sötét erdejéből! 


Mert most, újra izgatottam ejtem a neved ki.
Egyre jobban reszketek, tekinteted láttán.
Mert már tudom, te vagy a sokból az az egy! 
Ki ifjúságom bolondságából, férfit teremthet!
Hidd el nekem szívem, nincs minden veszve! 
Mert ami egy kicsit is elveszett, most újra érzem! 
Újra itt vagy velem, és újra itt élsz bennem! 
Minden nem hozzád szólt szavamban.
Minden levelemben, mit nem mert kezem elengedni.
Az egész életemben, mit nélküled éltem! 



Örök hódolattal !

2013. november 18., hétfő

Én itt,te ott ....






Én itt, te ott ! 


Kedvesem, levelem nem tudom hol is kezdjem.
De talán élek, a lehetőséggel és a legelején.
Mély lélegzetet veszek, és elmondom mi is nyomja lelkemet
Régóta nem írtam neked, nem voltam hű az emlékedhez.
Remélem sok mindent láttál, és csodáltál.
És a csillagok zenééit, te is dalolod már.
Bevallom, hiányzol, és vágyom rád.
Tudom, érzem, hiszen olvasom, hogy te is.
Minden leveleden ott pihen csókod mintája
Ami arcom kényeztette, áldottam azokat a perceket
Mint mikor, a partra mentünk, mit annyira szerettél
Összebújva néztük, ahogy a hajnal, darabokra hasad
Talán ez az a emlék, mi örökké lelkembe éget.
Ott ülni reggelig, és a nappal ébredni,látni téged ahogy ragyogsz
Bevallom mindig újra és újra szerelmes lettem beléd.

Ha hiszed kincsem, ha nem.
Ahogy ebben a percben is, csak te vagy szívem foglya.
S remélem, maradtam én is a te börtönöd foglya.
És tényleg sajnálom, hogy így alakult.
Te a világ egyik pontján, és én a másikon.
De mi még is küzdünk, és harcolunk.
Hiszen ott a fogadalom az ujjadon.
Mi két eskü, pecsételt meg örökkön örökké.
És nem akarom, hogy másnak valaha is kimond azt az egy szót.
Pedig tehetnéd, és minden jogod meg lenne hozzá.
Hiszen én itt, te ott.
És talán ezért nem írtam,sokáig.
Mert, azt akarom hogy boldog legyél,és csodáld a világot.
Úgy ahogy én láttalak, és szerettelek ! 
Tényleg sajnálom, tudom bolond voltam.
Egyedül dönteni kettő sorsról, a legnagyobb balgaság.
Remélem egyszer megbocsájtasz, és vissza írsz,
És újra csókod nyoma fogja díszíteni leveled peremét .

Férjed !!! 

2013. november 11., hétfő

Mindig írtam !

Nagyon sokat írtam mindig is.

Régi verseim zőme hibás,de soha se akartam átírni őket.
be mutatnak egy életet,egy kort..
mit átéltem,és be vallom és lássátok még mindig élek.

 

Mersz-e még angyalként ártani?

Szívem összes kihűlt dobbanásával köszönöm neked!
Hazug mosollyal tapostál mindig a szívembe!
Miért beszéltél mindig a hűségről nekem?
Emésztő gyötrelmem miért lett víz a lelkednek?
Miért csak a te emléked munkál az eszemben?
Kérlek, mondd meg, emléked hogy felejtsem el?

Miért beszéltél tengernyi vágyról, érzésről?
Miért állt jogodban eltaszítani mindettől?
Mered-e még ezeket az érzéseket a szádra venni?
Még mindig mersz csókkal fájdalmat okozni?
Igéző szemeddel kedvesen újra hazudni
Mersz-e még angyalként ártani?

Én visszafogom kezed

Álmaidban is harcolsz az emlékeiddel.
Visszatérő, átkozott rémálmok ezreivel.
Újra és újra látod, s átéled őket.
Bőrödön ugyanaz a kés váj sebet.
S mindig ugyanaz a hang szól közbe.
Mert én mindig itt leszek s vigyázni fogok rád!
Minden percben, órában s éveken át!
És ha éjjel mégis felébrednél, én itt leszek.
Bármi történjen, én visszafogom kezed!
Letörlöm könnyeid, s megsimogatom arcod.
S újból eléneklem neked azt a dalt, mitől elalszol.
2011. augusztus 25.

Fertőző gondolatok

Álmomban ott rejtőzött a halál.
Kísértet, míg az óra meg nem állt
Végtelen mezein, már teljesen egyedül
Emberből lettem porrá, hát ebbe került?
Számtalan lélek, elfelejtett baráti arcok
Kiket újra, ismét viszont látok
De a hangjukat még sem hallatják
Megvető tekintettel néznek rám
Látom a szemükben, gyávának tartanak
Amiért ők egész életükben öltek volna
Én azt eldobtam, egy gondolat alatt

Mély sebek, melyek az évek során elfertőződtek
Gyötrő kínok melyek idáig üldöztek
Évek fényképei melyet az idő összetépett
De még is egy-kettőt magamon viselek
Szoba mely minden álmom börtöne volt
Áthatolhatatlan ajtó, mely mindig előttem volt
Beletört kulccsal, zárt el előlem mindent
Hallgatózó falak, kik visszamondták verseimet
S kijavították minden egyes, kusza gondolatom
Ihletet nap mint nap, órákon át adtatok
De bocsássatok meg nekem, amit most teszek
Egyszer bocsássatok meg, Isten veletek

Vérrel írt, dadogó sorok
Depresszív, képszerű gondolatok
Elhalt lélek, gyerekes beteges elme
Remegő kezek, halva született könnycseppek
Utolsó vers, amit elnyel végleg az idő
Vers, ami a halállal lesz, lett egyenlő

Rejtvény egy versben, sorok között utalás
Egy szó, 5 betűből, amit biztos kitalálsz
Előző versszaktól eltérve, máshogy írni,
Beletörődni a sorsba, utolsó perceket kiélvezni
Álmomban éltem, most élve haldoklom
Remélem segítettem, s most már kitalálod

Egyszerű pár soros vers, csak szavak
Szavak, melyek érzelmet tartalmaznak
Egy-kettőt te is értesz, de a többit nem
Nem is fogod soha, mert nem értheted
Ez jutott, ez is marad meg örökre
Tetszik vagy nem, ez jutott nekem

Számtalan emlék, egyetlen egy vágásban
Vércseppek a padlón, örökre ott is maradnak
Mert nem kértem sokat, soha sem kértem sokat
Csak egy életet, egy embert, akit szívembe zárhatok
De még is pokol lett minden, de már vége
örökre befejezem, végleg a végére értem

Hinni már nem lehet

Élet, amit odaátról könnyebb, szebb.
Álmok, amik ott már nem ölnek meg.
Érzések, amik ott már nem kísértenek.
Szív, ami érez, de végleg halott lesz.
Soha többet nem dobban, egyet sem!
Halva született ötlet volt, ez az élet.

Pillanat lesz, de mégis örökké tart.
Elmúlik minden, de egy emlék mégis marad!
Csalódni egy életben, ami szépnek tűnt.
De mégis minden varázsa, hirtelen eltűnt.
Hiszen képes elmúlni minden hirtelen.
Még az is amit, szépnek hittél egyszer régebben.

De hinni már nem lehet, nem tudok.
Ítélj el, vess meg, ha gondolod.
Nekem sem ez volt, minden álmom!
És hiszed vagy nem, minden nap bánom!
De visszaforgatni, az időt már nem tudom.
Talán már beletörődtem, talán nem akarom?

Búcsúztam százszor, búcsúztam ezerszer.
Rengeteg búcsúlevél, elrejtve szekrényemben.
Most mégis előkerült mind, az összes.
S most bővül egyszer, még eggyel.
Mindig csak egyetlen egy lökés kellett!
Soha több, csak egyetlen egy, csak egy.

Minden percben, ezer könnycsepp
Minden percben, ezerszer halok meg
Mindig ezerszer, bánom meg ezt az életet
Minden percben, ezerszer adom vissza neked
Mert nekem soha többet, soha már nem kell
Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

Két kezemben nyújtom át, az életem
Vedd vissza, vedd el tőlem végleg
Csak nyúlj érte, vedd vissza, ahogy adtad
Örökre tiéd, örökké maradjon nálad
Mert nekem soha többet, soha már nem kell
Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

Mindig ezer levél, benne ezer sor
Minden egyes sorban, több millió ok
Több millió ok között, egy-egy szó
De a szavakból mondatok, végén a pont
Mert nekem soha többet, soha már nem kell
Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

Hiszen mindennek, vége lesz egyszer
És ha most kell, akkor kérlek, legyen
Mert jobb soha nem lesz, soha nem lesz
Kérlek, engedj elmenni, legyen örökre vége
Mert nekem soha többet, soha már nem kell
Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

2013. november 10., vasárnap

Sajnálom



Súlyos teher számomra a képzelet .Álmodni dolgokat ,miket elérni soha nem fogok.
Csak keresni,és várni azt a csodát mit várok,és csak várok....
Sajnálom,hogy rég nem írtam nektek.
De elapadt az erőm,s vele minden kitartásom
Vágyom az életet,s vele minden kábultságát .
Gondok és problémák áradnak ölembe,mik nem az én gyermekeim.
De még is tőlem várják azt ,mikre ők nem merik akaratukat tenni.
Emberek vagyunk,és talán ezért döntés képtelenek.
De miért ?
Megbeszélhetnénk mind azt,mit soha el nem mondom a másiknak.
Soraim össze vissza sárgáért bocsássatok meg.
De magam se értem,miért én vagyok az ki ,építi és rombolja a lelket.
Nem tudom mit tegyek,borulok akár az élet mit elém tettek
Szánalmas és borzalmas a tehetetlenségem .
De hát mit tehetnék?
Fülek mik hallottak anno,elmék miket pallérozott az élet.
Abban minden élmény,történés miknek köze volt ahhoz .
Hogy most embernek hívjanak,engem és téged.
Kérlek segítsetek,mert az őrület mit most átélek .
Szörnyű lelkemnek.










,,Ne kérdez semmit sem
Ne is próbáld megérteni őket
Engedj szabadjára a lelked
S vele együtt nyisd ki a szíved
S ha te szívből, akarod
...Te és én
Soha sem leszünk távol egymástól

Mert hiszem, hogy a szeretet válasz mindenre
Hiszem, hogy ha megtalálod, boldog leszel

Te hiszel, s én is hiszek
Mind ketten hisszük, hogy a szeretet
Minden határt túlszárnyal
Akár hófehér madár, az égen
Akár egy hófehér tiszte tekintet
Hiszem, hogy a szeretet mindenre válasz
Tudom, hogy a szeret, legyőz minden akadályt
S ha te szívből, akarod
Te és én
Soha sem leszünk távol egymástól

Mert hiszem, hogy a szeretet válasz mindenre
Hiszem, hogy ha megtalálod, boldog leszel

Hiszen lehet a föld bármennyire is kerek
Nélküled soha sem lesz egész, teljes
Lehet bármilyen hét, bármilyen nap
Lehet bármilyen ünnepi, örömteli nap
lehet e olyan nap,ami nélküled teljes?
Lehetetlen, olyan soha nem lehet!
S ha te szívből, akarod
Te és én
Soha sem leszünk távol egymástól"



2006.?.?.

,,Álmodni akarok, végre aludni
Éjszakákat, forgolódok át
Érzem, hogy fáradt vagyok, lehunyom a szemem
De nem tudok aludni, zsong a fejem
Beszélsz hozzám még mindig, még mindig ezer kérdés
De könyörgöm, nem tudom a választ
Nézed, ahogy éjszakákat forgolódók át, élvezed?
Asztalomnál ülsz, és nézel, beköltöztél és már nem mész el
De miért én, miért én?
Nem vártam csodát az élettől, se jót
Előttem hullott darabokra minden, és végig néztem
Néztem a vérfoltokat a parkettán, hallottam az ordibálást
Tűrtem, viseltem, amit kaptam, de lehet ezt viselni, tűrni?
Számtalan emlék, megszámlálhatatlan át sírt éjszaka
Reggel lejönni remegve oda, ahol még este csatatér volt
De te akkor is ott voltál, akkor este is, és akkor is
Minden este!!!
De most már csak ketten vagyunk, nincs más
Ezt akartad, mindig is, élvezettel nézted végig
Ahogy darabokra esik szét az életem, és te még rá lépsz
S végleg összetöröd, porrá lesz minden
Miért?
Teher vagyok tényleg!?
Csak egy kolonc az emberek nyakán!?
De ezt akartad, hogy magamat vádoljam, mindenért
Még azért is, amiéről nem tehetek, de azért is vádolom magam
Forgolódok, mert magamat vádolom, ami történt
Tudom, hogy én vagyok hibás, nem voltam elég jó neki
Teher voltam, hiszen te boldog lettél volna nélkülem
Kolonc, mert nem tudtál elmenni, de már elmentél
Nem tudom vissza adni az eltelt 21 évet
De kívánom, hogy légy boldog
Hiszen nélkülem boldog vagy, volt egy fiam, és?
Tagadsz, mint ha nem is léteznék, szerettél te engem?
Kérdések, amikre soha nem tudom meg a választ
Csak tőlem várják a választ
Depressziós, labilis, megkeseredett
Tényleg csak teher
Ahogy neked is, úgy neki is
Sajnáltatás? Nem, csak beismerés
Talán ez az őrület, amikor már látlak
És tudom, hogy ott vagy, és élvezed
Kérdéseiddel egyre jobban megtörsz
Szőnyegen ülök, könyörgöm, csak egy kis alvást engedj
De nem, csak ezer kérdés, ezerszer
Minden éjszaka, amikor már az óra sem jár
Talán tényleg megállt az idő, minden éjszak egyre hosszabb
Hosszabb és csak hosszabb
Adsz időt válaszolni?
Minden éjszaka egyre több és több időm lesz?
Hiszen lassan rájövök, hogy az élet hazugság
Mert igazad volt, jót vártam, de ez lett
De kérlek hagyj aludjak
Mert keserves fájdalom, amit érzek
Ébren ezt nem lehet tűrni
Se kibírni
Engedj csak egy kicsit aludni
Könyörgöm


2013. november 1., péntek

Mivel poéták ezreit űzted




,,Sajnos nem jutottam sokkal tovább.
Ezen a napon inkább a halál körül forog minden,és az én agyam vonalai is . 
nehezen írtam kedves sorokat,miben nem lelkem tüze égeti tenyerem peremét...,,


2. rész


Hangod hallatára kinyitom pillám.
És te felettem állsz, szemem pillantása megakad búja mosolyodon.
Mivel poéták ezreit űzted a mély verem fogságába örökre.
Gyönyörűnek látlak, és csodád felé vágyódnak karjaim!
Abban a percben tudtam én!
Te leszel, életem tavaszán a végzet.
De hát kietlen tavasz volt ez,  mámorban kegyvesztett engem élet.
Ám bár be kell, hogy valljam, gyönyörű halálom lett.
Felsegítettél, és akár az elsők úgy egyenesedtem ki.
Bársonyos hangodon kérdezted,hogy vagyok?
Kit tisztelhetsz, ezeken a remegő lábakon?
Habogtam és dadogtam csak, többre nem volt képes ajkam.
nevemet se tudtam!
Hiszen abban a percben, fényedben minden a feledésbe merült.
Csodállak, és csodának hívlak, mert csoda vagy te ebben a világban.