Drága hű eszményeim

Álmaimban nem létezik már az ősvény.

Sajnálom, de rég nem vezet vissza, már semmi se!

A köd karjaiba veszett, gyenge emlékezetem.

Drága hű eszményeim, mik megtörtek elmémben.

Velük a fény és a színek, hunytak ki végleg.

Bevallom, derengett nekem sok minden agyamban!

Rímek, csókok és illatok, mik felruháztak ihlettel.

Papirra vetettem mind azt, mit elmém, kezeimnek engedett.

De szavaim tiltakozván dadogtak, hangom mindig mozdulatában.

Este jön mindig, mert a nap is pihenni jár!

Bámultam a magányba, a felhőket messze fent.

Hogy tűnnek el, messze a végtelenbe.

Tudom elvesztem, mint az ember mögött az éden!

Bevallom elvesztem

,,Be kell hogy valljam,nem akartam írni.
nem találtam ihletet se akaratot magamban.
inkább aludnék,és végre pihennék.
szemem lehunynám ,és bárcsak máshol ébrednék.
életet akarok,s vele valakit aki engem is keres.
találj meg hát kérlek ...."

Álmaimba vissza ősvény, sajnos már rég nem vezet

Köd karjaiba veszett, gyenge emlékezetem 

Eszmények törtek meg elmémben

Velük fények, és a színek hunytak ki végleg 

Derenget nekem,sok minden agyamban

Rímek,csókok és illatok mik felruháztak ihlettel 

Papírra vettem mind azt,mit elmém engedett.

De szavaim tiltakozván dadogtak, hangom minden mozdulatában

Este jött mindig,mert a nap is piheni jár

Bámultam a magányba,a felhőket messze fen

Hogy tűnnek el,messze a végtelenbe

Bevallom elvesztem ,mint az ember mögött az éden