Kedves olvasó! Tisztemről és műveim vegyületéről, nehezemre esik beszélnem. Mert minden betűm, és a velük járó mondanivalóm. Sokszor a szemnek, hiányban tetszetősek..... Ezért a hibáért, mi műveltségem torszülőt gyermeke. Kérlek, bocsássatok meg!
2014. január 31., péntek
Felizgat a gondolat.
Ágyamban fekszek mezítelenül.
Nincs, ki vágyamat oltaná.
Ki tüzes sóhajomat.
Csókjaival megfojtaná.
Felizgat a gondolat.
Ahogy a bőröd hozzám ér.
Simítod hasam
Majd ajkaddal combomat
Kívánom az érintésed
Bőröd, szád és a nyelvedet
Kívánom a nedvességed
Mit úgy ízlelnék
A vágy már éget
S remélem, te is akarod
Hogy kéjes, kemény dárdám,
Testedben, mélyen lüktessen.
Kérlek, legyél ma velem.
Hagy teperjelek le.
Nyelvemmel ízleljem nektárod.
Hagy hatoljak beléd vadul.
Vagy lassan, ahogy csak akarod.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése