Kín ez nekem, ha csak rád nézek
Mint az élőnek az éjszaka
Szeretne ütni öklöm, elpusztítani téged
De még is kérlek, szoríts magadhoz
Merészen, akár a kést torkomhoz
Gyűlölöm azt a levegőt, mit te lélegzel
De még is, elmémben csak a te arcod tündököl
Megvetem a szelet, mi az illatod vezeti
Mély haraggal nézek, az Istenre föl
Tudom már, milyen a holtnak, kit a földön hagy
Nem akartam újra születni melletted
Erre a kínra, mi fejemben a szellemeddel fészket vert
Mert ha sírnom kéne, a könnyeim késnek
Belőlem, személyed már minden jóérzést kiölt
Csodának láttalak, szerelmemnek hívtalak
De még is te vagy a legnagyobb vész, ifjú lelkemnek
Sebzett ajkaim, akár a koldusok
Lábad előtt heverve, csókodért könyörögnek
De még is kérlek, szaladj el, fuss el előlem
Mert egyszer majd, öklöm öldököl
S kérlek, ne lásd majd, hogy zúz sebet szerelmünkön
De még is kérlek, könyörgöm neked
Addig is csókolj meg, mert érezni akarom telér ajkad
Legyél addig mellettem, kezemmel hagyj, sodorjam hajad
Kín ez nekem, de még is karjaidban úgy érzem élek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése