Istenem, én hiszek te benned
Tudom jól, hogy tán még terved volt én velem
De soha nem adtál csókot, ifjonti énemnek
Tán ezért nincs már feladni valóm
Hiszen csak addig tudtak rólam
míg írtam, s valltam hiszek az életben
Nem adtam senkinek se a nevem
Soha de soha nem tartoztam senkinek
nem itta torkunk keserű borunk
Tán ezért vallom, az elmúlás túlontúl egyszerű
hiszen nem jár emlék, se hála énvelem
Hittem az életben, s tán valaki szeretett
Minden jogom meg van, hogy gonosz és keserű lehessek
Úgy halljak meg, hogy férgek tépjék ifjonti testemet
A mély veremben, nem leszek gond se teher senkinek se
De tán még is van, s volt egy tartózásom
Mit most együgyű soraimmal se rovom le
Nem ismertek, nem szerettek, vallom ezt büszkén
De be vallom, én egyszer végtelenül szerettem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése