,,Csalás lenne e ,más műveiből ihletet nyerni ?
Kezeim áldást nyernének,a szemek árnyékaiban ?
És akit a költészettel hozz össze az alkalom,nem veti meg műveimet.
Kedves olvasó!
Tisztemről és műveim vegyületéről, nehezemre esik beszélnem.
Mert minden betűm, és a velük járó mondanivalóm.
Sokszor a szemnek, hiányban tetszetősek
Ezért a hibáért, mi műveltségem torszülőt gyermeke.
Kérlek, bocsássatok meg!
,,Az élet,és vele minden érzés
Mit szívem,vagy elmém kívánna
Túl sok,vagy túl kevés ....."
,,Hiszen mi is az ember?
Csupán por és egy mély lélegzett.
Eldobni talàn ezért sem nem kàr.
Létet és a tudatot,mi még oly gyermeteg..."
Álmaim bús lapjaiban
A régi lélek még néz rám éj sötétén.
De ébredek, s hangját már nem hallom a mélyből.
Nem siet hozzám káprázatos éjből.
Dallama nem simítja meggyötört testem.
S szavai, mik oly pajkosak, nem sietnek szívemig!
Ó, te régi rózsa, fonnyadsz már!
Álmaim bús lapjaiban, hol már nem csókolnak régi versek.
Nem járok már ott, ahol csak ő talált.
Hol keskeny hidak pillérjei dőltek össze.
Nem maradt semmi, mi a múltba elvezessen!
Hozzád, rég múlt életem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése