Apránként
,,Egyedül, mindig egyedül bolyongani a világban... Ez lenne a reám kiszabott életforma? ... Saját otthon, néhány jó barát hiányát érzem. Sokszor lehetetlennek tűnik így tovább élnem. Lesz-e, és ha igen - hol lesz az én igazi otthonom?"
,,Szépen apránként falat építettem magam köré. mögötte bánatommal s haragommal, kéz a kézben jártam, és keltem. barátnak neveztem őket,hiszen mikor mindenki elhagyott ők adtak ,s vették el erőm. most még is azt érzem, mit kínok között építettem, olyan betegséggel mit ember meg nem érthet. összeomlik dicső falam s vele kitárulkozik minden, minden ami az én életem!''
,,Bár hányszor adtam fel ezt a létet, még is mosollyal az arcomon ültem a pokol tornácán, mert tudom, hogy bármi volt s bármi lesz. saját szememben, az időm végéig, ember maradtam köztetek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése