Légy Átkozott !
Értem,és tudom jól !
Te voltál, ki megölted mámorom !
Egy szürke, bár csak emlékeznék, melyik borult napomon.
Karcoltad a verseim,elfáradt agyamba.
Közben éreztelek ,fájdalmam ölében !
Te voltál a borban, mi eltaposott a porban !
Mit adott az ég, szerény életemnek.
Azt mohon el is vetted !
Átkozott legyen a levegő, mi életben tart.
Hiszen te vártál a fényben.
Közeledben lett minden rémisztő, és hithű az élethez.
Elborult és mezítelen szívemre,vöröslőn vésted be, a neved.
Ébredtem, és te ott álltál !
Torkomra szorítottad mocskos kezed.
Megismertelek, hát végre!
Ezen a napon, mit az élet került.
hol a bús őrületnek ívén, áldoztam fel mindent.
És indultam veled, indultam a halálba.
Szavaim kósza ütemére, verted csendesen a taktust.
De mikor megunod, csupán majd egyszer sújtasz, fejem peremére!
És kioltod, az örök fájdalmam az életem
Mit te gyötörtél, kényed kedved szerint.
Légy átkozott !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése